Virágos nyár

Messze már a szép nyár, haldokol a virág,

zokogva sír a szél, a búcsú mindig fáj;

bánatos a hangja – mintha értem szólna,

talán a szenvedő lelkemet gyászolja!

Ezer virág nyílott szerelmes szívemben,

napsugár ragyogott lelkemben, hitemben;

oda a nyár heve, oda a szerelem,

síró szellőn kívül nincsen más énekem!

Zúgó szellő hordd szét szerelmes szívemet,

mutasd mindenkinek ezt a nagy érzelmet,

tedd hozzá nyár ízét, szenvedély balzsamát,

szórd tele virággal – ne lássák fájdalmát!

                     Filo-csibi

                  2015. 10. 14.