Felkutatok érte eget-földet –
mindent,
bokorban, virágban keresem – de nincsen!
bokorban, virágban keresem – de nincsen!
Futok a szegfűhöz, rohanok
rózsához,
fenséges szépségű mandula ágához!
fenséges szépségű mandula ágához!
Itt van egy szép szirom, ott a
finom illat,
simogat a szellő, madár hangja illan;
lelkem gyöngy hímzését láttatom szerényen
ki érinti, megfogja – szólítja gyengéden!
simogat a szellő, madár hangja illan;
lelkem gyöngy hímzését láttatom szerényen
ki érinti, megfogja – szólítja gyengéden!
Mint, aki fuldokol – kapaszkodok
mindbe,
talán ő, talán az lelkem párja, kincse;
aztán a derült ég villámmá változik,
a gyengédség helyett mennydörög, átkozik!
talán ő, talán az lelkem párja, kincse;
aztán a derült ég villámmá változik,
a gyengédség helyett mennydörög, átkozik!
Zsugorodik lelkem, amennyire
lehet,
minél kisebb helyen érje e lehelet;
várja, míg az égnek újra fénye vidul,
kinéz az odúból, keresésre indul!
minél kisebb helyen érje e lehelet;
várja, míg az égnek újra fénye vidul,
kinéz az odúból, keresésre indul!
Filo-csibi
2015-10-10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése