Ha majd elgyengülő lábam
csillagport tapos,
s talpam alatt sem virulnak
vérző pipacsok,
te szedj a rétről vadvirágokat,
hogy beboríthasd vele porsírhantomat.
Mert tudnod kell,
én ott a mélyben is hinni fogom,
hogy a kezed által szedett virág
visszaadja azt,
amit a szív könnyezve, és fájva
a földön hátrahagy.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése