Ölelj csak

Ölelj csak, ölelj, ki tudja, meddig ölelhetsz,

hisz nem lehetünk szabályzói e tűnő életnek,

s nem ismerhetjük meg napját percét éveit

azon időnknek, ami fent elrendeltetik.

 

Ölelj, csak ölelj, mert nem is sejthetjük

meddig dobban szívverésünk üteme együtt,

és meddig halljuk egymásnak sóhaj-szavait,

amelyek kifejezhetik az érzés vágyait.

 

Ölelj csak ölelj csak, mindaddig míg lehet,

amíg ölelésre tárulhat féltőn óvó kezed,

mert egy napon talán már minden hiába,

csak porszemet morzsol az ujjak rángása.

 

Kun Magdolna