Anyám rózsái folyton könnyesek,
mintha éreznék, lassan nyárvég közeleg
Nyárvég miben lehullják a sziromlevelet,
azt, amit az őszi szél messzire kerget.
Anyám is rózsa volt, folyton könnyezett.
Olyankor szemében derengtek a csillagos egek,
mert akkor hullt leginkább anyámnak a könnye,
mikor az éji-magány karja féltőn átölelte.
Látod anyám, látod, már én is könnyezek,
mert közelről hallom azt az őszi éneket,
amely lehullatta rózsáidról a sziromlevelet,
s ami egyszer engem is avarba temet.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése