Csak
követtem a szív útját,
csak mentem utána,
mert hittem abban,
hogy a szív sosem vezethet
téves irányba.
Csak futottam mellette
mint a botorkáló vakok
kiknek lépteik előtt
szakadékot nyitott
az éjszakákba belopódzó
sötét állapot.
Csak mentem-mentem
nem nézve előre,
s nem tekintve hátra,
míg egy napon rá jöttem,
hogy az a szív, mit követtem
nem más, mint a fájdalom
biztos útiránya.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése