Mikor érnek egyszer véget
gyűrött álmok, könnyes éjek.
Mikor szárnyalhatunk
a magas égbe bűntelenül?
Mikor hisszük el,
hogy egymásé lehetünk,
gátak, szabályok nélkül,
igazán egymást szeretve?
Kiszabadulunk
magunk alkotta börtönünkből,
vár a napfény, csillagragyogás.
Egy szabad élet csodája
hullatja ránk kincseit,
s elhisszük így marad mindig!
Fodor Miklós (hifimiki)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése