Belém nyilall...

Úgy belém nyilall sóvárgón a vágy,
hogy belereszket meztelen lelkem
szép szavadra eped, Édesanyám,
keltsd hát életre zenéjét bennem...

Sorvaszt az érzés, és pusztít a kín,
tudni, nincs, mi idemenekítsen
gyötörnek sosemvolt emlékeim,
hogy hozzám egy jó szavad nincsen.

Kereslek minden gyermeki szívben,
gyönyörű szavakban, kézmelegekben,
templomfalak közt megbúvó hitben,
a szent dedet őrző rézveretekben.

A szívembe rejtett érzés fellázad
egyre csak gyermeki múltamba tekint,
keresi aggódó, szülőanyámat
de visszatér gyötört árvaként megint...

majd fáradtan, térdre hullik az a szó
mely csöndben érett sok-sok éven át,
megtudja merre vagy, odavánszorog.
és közönyödön túl lágy csókot vés Reád.

Kovács Daniela