Magyarán szólva !

 

Régi magyar szónak de lement az ára,
nem alkusznak ma már a ládafiára,
nincs vevő pártának, sarkantyús csizmának,
szép népviseletnek, jó magyar nótának!

Az ifjú mosolyog – jó, ha elnézően,
pedig magyar szó volt – isten úgy segéljen;
szabadkozik öreg, igazít kalapján,
mint ki vackort harap, sodor pörge bajszán.

Ízes magyar beszéd – istenuccse mondom,
nem árthat senkinek – hát én bíz’ aszondom,
csupor a pohárral árul egy gyékényen,
csak esztendős óbor mindkettőben légyen!

A „reppelő” ifjút kárommal cifrázza,
„elakadt a nyelve – a teremburája”,

adjistent köszönve, veszi a kalapját,
a „reppelőt” pedig még soká tapsolják.

Magyarok mindketten, magyarul beszélnek,
a Bábel-tornyától mérföldekre élnek.

Szűnjön meg az átok, értsék végre egymást,
szép magyar nyelvünket  szeressék, vigyázzák!

                   Filo-csibi