Rózsák kőágyban

Vérszínű, korall, tűzpiros, mályva:

rózsák pompája – rózsák kőágya,

gyémánt ajkával fénygömb csókolja,

kelyhüket vérben, tűzben forgatja;

bimbós remegés – bíbor ölelés,

karnevál-mámor – kéjgyönyör sejtés.

Hullatnak rózsás, édes illatot,

koronás ékkel szép káprázatot.

A kőágyon túl tilos más virág;

a tiltott gyümölcs – másik rózsaágy,

 rózsavíz könnyel vágyukat oltják,

izzó szerelmet így palástolják.

A rideg kőfal útjukat állja,

oly messze van az Ő nyoszolyája!

Sápadt-irigyek a vadrózsára,

mert odafuthat, ahol a párja! 

Lila alkonyban a rózsafejek

varázsszín helyett csak akvarellek,

gyönyör-Édenhez némán sóhajtnak,

remény-vesztetten földre roskadnak,

 fényük, illatuk halódó élet,

mézíz szerelmük már fel nem éled,

 hulló szirmukat szétszórja szellő,

vágy-rózsaágyon nehéz szemfedő!  

 

Filo-csibi