Sóhajok, álmok,
vágyak, óhajok,
nekünk ez jutott,
rövidre szabott napok,
hosszú fájó éjszakák,
megbékülünk a magánnyal,
az óra kattogással,
a szerelem szívünkben él,
nem adnánk senkiért,
végig kísér utunkon,
s ha eljön a vég,
megyünk, ha menni kell,
de a szerelmet
nem adjuk soha fel!
Fodor Miklós (hifimiki
2015. 06. 11.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése