Van olyan csönd, mely jobban fáj a szónál.
Fölzokog benned, akár az őszi szél,
amikor felszántott rétek közt kószál,
Van olyan hű csönd, mely sírodig kísér.
Van olyan vágy, mely jobban fojt a füstnél.
Édesből fájó-keserűre válik,
szöknél előle, futva menekülnél.
Van olyan vágy, mely gyötör mindhalálig.
VÖRÖS LILIOM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése