Mélyemben lüktet, hasít akár a kés,
fojtogat, megkínoz kegyetlen vadul,
s míg egyre intem a sajgó szenvedést,
ő vergődik, mint ki sosem szabadul.
Hosszasan vajúdom, világra hozom,
könnyes tekintettel borulok fölé,
áldott szülőként tenyeremen hordom,
s míg én övé vagyok, ő mindenkié.
VÖRÖS LILIOM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése