Szökik a szép

Búcsúzik a szép, a rút itt marad,

bennem a fonák hű társra akad.

Sóhajnyi fények, röpke örömök

ívelnek hídként éveim fölött;

oszlopként tartják a sehol-semmit,

nihilt-ölelő rossz perc ezreit.

Mint fuldoklónak görcsös fogása,

szorítom szépet a maradásra.

Vacog lelkemben a fény-pillanat,

a rúttól reszket, árny-élte apad,

elvágyik tőlem öröm-országba,

boldog életek szép otthonába.

Gyér a tündöklés, nőnek keservek,

monoton órák, egyhangú kedvek,

fonák lelkemből kiszökik a szép,

roskatag a híd, létem a nemlét.

  Filo-csibi