Rendszeres olvasók

2015. november 14., szombat

Véget ne érjenek...


Várom lelked ölelését, szíved hangját,
szavaidnak édes ízét, szemed fényét;
a távolság, míg elérlek - talán fényév,
lábaim hegyen-völgyön át vágyak hajtják!

Szerelmünk őrült mámora várna ott ránk,
hallgatnám, hogy miről susog szíved nekem:
talán, hogy e percek véget ne érjenek,
ez legyen legszebb éjjelünk, legszebb óránk!
 
Fodor Miklós (hifimiki)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése