Li Sang – jin: A NÉVTELEN KEDVESNEK /Fordította: Kosztolányi Dezső/

Azt mondtad, eljössz s nem vagy itt,
    nincs semmi jel se fent, se lent,
tornyod körül csak a fakó

     késői holdsugár dereng.

Sírok teérted hangosan,
    de mégsem ébredsz a szobán,
kusza leveled olvasom,
    de a tintája halovány.

…Jégmadár-tollal ékített
    lámpádban kék a gyertyafény,
bagollyal hímzett függönyöd
    lágy illatot röpít felém.

De jaj, az Elvarázsolt Hegy
    kegyetlen és határtalan,
én itt vagyok, te messze túl,
    köztünk tízezer szikla van.