József Attila (1905-1937) : SZOMORÚFŰZ

Lábonjáró szomorúfűz
Hívesség csal, hívesség űz,
Hívesség űz, hívesség csal,
Ez patakkal, az meg faggyal.

De patakra nem találok,
Mindenütt csak fagyot látok,

S patak kéne, napfény kéne,

Lehevernék az ölébe.

Megduzzadnék, mint a többi

Szerencsésebb erdőföldi.

Virágoznék, mint az égbolt,

Ha a kakas kukorékolt.

Bokrok előtt alázkodok,

Csillagokhoz fohászkodok:

Hé csillagok, jó csillagok,

Patakra már hol akadok?

Leveleim, vigasságom,

Nem ér utól bolygó lábom:

Elhullajtván vígasságom,

                                               Marad a szomorúságom