Simonyi Imre ( 1920 – 1994 ) : S AKKOR BEESTELEDETT

                                                                     

… aztán beesteledett. De előbb még

volt egy alkony s egy kora délután.

S volt az hogy: „tudod majd holnapután!”

S volt: „szóval négykor a mozi előtt légy!”

Aztán volt még (az időben előrébb)
az első kézcsók az első után
eldadogott bók s gyors egymásután
két szemlesütött „örökké”. – Verőbb fényt
nem küldött még a mennybolt: ily sugárzót!

S két ily pirulást! – Nyár eleji sugár volt:

Szerelem-eleji-virradat! – Fellegek
gyűltek aztán (honnét?) és többé nem volt:
„mozi előtt” se „te” se „én” se „mennybolt”
se „örökké”. S akkor beesteledett.