Úgy szeretlek, ahogy senki más nem szeret:
szívből, szerelemből egész életen át;
várom minden szavad, arcod mosolygását.
hogy ne legyen többé könnyes a két szemed!
Ha mégis - örömtől, amire sokszor vágysz
nappal és éjszakán -- óráknak percében;
fák suhogásában, erdők rejtekében,
szív-dobbanásodban: a lélek-ragyogást!
Fodor Miklós (hifimiki)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése