Bezársz szíved-lelked édes börtönébe,
szabadulni nem akarok sohasem,
szárnyalni Veled, hegyeken-völgyeken,
szemed ragyog, szíved hevesebben ver,
majd visszatérni szerelmünk börtönébe,
együtt lélegezni szabadon hűséggel,
szeretettel szerelmünk csodájában,
élvezni Nap melegét, csillagragyogást,
hálát adni Istennek, hogy minket szeret,
s nem választ el egymástól sosem, míg élünk,
s látni a természet ezer csodáját,
s boldogan élünk, míg homokóránk pereg!
Fodor Miklós (hifimiki)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése