Ó, drága fogság, melybe nem
ítélet,
nem erőszak, nem áruló cselek,
de édes felem szép szeme vetett,
s rabjául addig őriz, míg csak
élek!
Megáldom azt a percet, napot,
évet,
melyben foglyul ejtette
szívemet!
Áldott a lánc, mely
rámtekeredett,
noha föl-fölsír bennem a lélek.
Rajtatok súlyos gond ül, bús
rabok,
félvén a törvényt, rettegvén a
bírát:
szerencsés rab, én boldogabb
vagyok.
Száz drága szó, szelíden
suttogó,
száz drága csók, szelíden
csattanó:
ez kínoz – ó ez éltet engem
inkább!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése