Mint tartsam az én lelkem, hogy
ne érjen
a te lelkedhez? Mint emeljem
innen
más dolgokhoz fölötted, észrevétlen?
Jaj, csak lehetne a homályba vinnem,
rég-elveszett magányba, a sötétben,
hol elhagyottan néma-tompa csend ül
s nem zeng a táj, ha mélyem mélye pendül.
más dolgokhoz fölötted, észrevétlen?
Jaj, csak lehetne a homályba vinnem,
rég-elveszett magányba, a sötétben,
hol elhagyottan néma-tompa csend ül
s nem zeng a táj, ha mélyem mélye pendül.
De az, ami megérint téged,
engem,
már egybefog veled s titkom
kizengem,
a két iker húr egy hangon fuvall.
a két iker húr egy hangon fuvall.
Milyen hangszerre vonták
szíveinket?
S milyen játékos tart kezébe
minket?
Ó égi dal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése