Néhány kedves szónak a zamatát
ízleld,
lelked és tested rezdülését
figyeld:
átjár minden zugot – édes mézét
szórja,
mintha a tündérek harsonája
szólna!
Ó, míly’ édes zene, hogyha attól
hallod,
kitől öröm ódák ezek a szép hangok;
perzselik lelked a kezével írt
betűk,
velük zengedezel, együtt
szárnyalsz velük!
Gyöngy az út porában, szirom a
tócsában,
reménye a szívnek fásult
világában;
mint, mikor napsugár járja be a
tájat,
balzsammal öleli virágokat,
fákat!
Hogyha egy-egy szóra hullik a könnycsepped,
ne töröld le róla – a szó is
könnyezzen;
boldogság áradjon érzés
tengerében,
egymás gyönyörében, egymás
szerelmében!
Filo-csibi
2015. november 12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése