Barnabőrű fák

  

Fodros, zöld lombját ősz irigyelte,
rozsdásra festve, földig kergette,
nincs koronája, csupasz a törzse,
a toalettje csak barna bőre,
dértől ezüstös fénybe öltözik,
jeges tél-szelek fagyba kötözik.

Száraz karjait ég felé tárja,
új élet jöttét magasból várja,
lelkébe zárja ifjúi vágyát,
rügyeknek veti ágai ágyát;

hév szeretetért reszkető ágak

a varázslatra szomjazva várnak!

                  ……..

Bámulom őket, rajongok értük,
büszkék és bölcsek, van szenvedélyük!

Fáké is lehetne lázáros álmom,
hiszen a reményt, szerelmet vágyom!

              Filo-csibi

2015. 11. 19.