Lelkem kiszikkadt mezején
pár szál virágot keresek,
pár szál virágot keresek,
annak, ki lelkem lelke és
minden virágnál kedvesebb,
minden virágnál kedvesebb,
kit boldog lennék boldogan
tudni, álomnál édesebb
életben, s mégis én teszem,
hogy az élete csupa seb.
Fojtó, szélverte, zord mezőn
böngészve, sírva keresek…
böngészve, sírva keresek…
Szegény, szegény virágaim,
be fonnyadók, be kevesek,
bús menekültek, mint magam,
s halálra szántak s kékesek,
s utolsó pár szál ez talán,
s utolsó pár szál ez talán,
amit most lábadhoz teszek
Tűnődöm olykor, édesem,
jobb lesz-e már, ha nem leszek?
Lesz-e nyaradnak ősze még
vidámabb és virága szebb?.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése