…………………………………….
„Örök rejtélyű érzés, szerelem!
Te nagy folyó, mely egyszer
szemetet,
Máskor virágot hordasz vizeden,
S mind egy helyről: az emberek
szívéből.
Oh szerelem, te végtelen óceán,
Melynek határát még nem látta
senki,
S melynek le nem szállt fenekére
senki.
Ott állsz te, óriások óriása,
Mesés nagyságban… hogyha
nyúgoszol,
Meglátja széles tükörben magát a
Határtalan menny minden
csillaga;
S ha háborogsz: fölszíneden
csatáznak
Az alvilágnak minden szörnyei.
Mindenható erő vagy, szerelem!
Mindenható vagy… angyallá az
embert,
Az angyalt ördöggé, az ördögöt
Emberré könnyen
átváltoztatod…--„
…………………………………...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése