Életünk…

Sírással születünk – könny kísér a sírig;

eközben örömre vágyakozunk mindig;

szüntelen keressük, s ha néha megleljük,

úszunk mámorában, csordultig van lelkünk!

Jobban tudunk sírni, ahogyan nevetni,

többször van rá okunk – a titka csak ennyi;

hisz a vándor úton halvány fény az öröm,

sok a sötét felhő, bogáncs, meg az üröm.

Örömkönnyes szemmel, vidáman nevessünk,

hogyha a boldogság érinti meg lelkünk,

nehogy tékozoljuk -- ízét ne feledjük:

az élet gyönyörét cseppjeiben leljük!

                         Filo-csibi

2015. november 3.