Rendszeres olvasók

2015. november 2., hétfő

Életünk…


Sírással születünk – könny kísér a sírig;
eközben örömre vágyakozunk mindig;
szüntelen keressük, s ha néha megleljük,
úszunk mámorában, csordultig van lelkünk!

Jobban tudunk sírni, ahogyan nevetni,
többször van rá okunk – a titka csak ennyi;
hisz a vándor úton halvány fény az öröm,
sok a sötét felhő, bogáncs, meg az üröm.

Örömkönnyes szemmel, vidáman nevessünk,
hogyha a boldogság érinti meg lelkünk,
nehogy tékozoljuk -- ízét ne feledjük:
az élet gyönyörét cseppjeiben leljük!


                         Filo-csibi

2015. november 3.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése