Rendszeres olvasók

2015. november 21., szombat

Arra várok…



Lebegek a múlt folyóján, ringat,
bűvös hajnal megbabonáz, pirkad,
a rezes Hold álmos szemét hunyja,
sugarából szőtt palástját csukja.

Két szerelmes: föld és az ég, válnak,
csalogány dal ébreszt majd új vágyat,
zizeg-buzog tenger virág, nyílik,
régi pezsgést képzetemre hintik.

Arra várok, mikor ébred új nap,
a ma gyöngyét nem keresném tegnap;
földön-égen, erdőn-mezőn, hegyen,
cseppjét, fényét nem, csak árnyát lelem.

Ábrándok folyója vágyat áraszt,
múlt-merengés csak boldogság-látszat,
volt-szerelem könnye árja folyjon,
hajdan-hajnal tűzét vele oltom.

A rózsa ma balzsamozzon engem,
hajnalcsillag örömömért keljen,
a szerelem most lángoljon, gyúljon,
édes mámor holtig el ne múljon!


              Filo-csibi

2015-11-22

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése