Még nem halt meg a nyár, még
színei vannak;
tömbházak erkélyén muskátlik hajtanak, -
s tűzpiros öltönyös, szürke, sótlan falról...
lehull pár szirom-könny az élénk huzattól.
Mohón, izzón-vörös mindenütt a balkon,
imént fordultam be a szemközti sarkon... -
boldog, felszabadult léptemnek jutalma
bennem a békesség...s a lelkem belakja.
Lambrozett Éva
2015. 05. 31.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése