Mondhatsz akármit. Árulj el galádul
csepegtesd lelkemre szavaid mérgét,
bár örvénylik, szikráz, s mélyemig szétég,
nem félek a szádtól.
Pillantásod ostora veszedelmes.
Gyűrűzik benne a zsarnoki szeszély,
de átlátok rajta... átlátok, ne félj,
hű vagyok szemedhez.
Nézd, milyen erős, szent hit ébred bennem.
Noha öntörvényed korlát és határ,
kergess el, üldözz, a karod visszavár.
Karodat szeretem.
De jaj, miért lépsz ilyen sietősen?
Lábadtól félek... félek... nem szeretem,
mert szívem érzi, egy gyilkos reggelen
az visz majd el tőlem.
VÖRÖS LILIOM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése