Szavak - szavak

 

Ki a szavainak csemegéjét hinti,
a hamut aranynak, nemesnek tekinti;
a tegnapi szóúr ma már csak egy szolga,
vékán ígért arany elfér a marokba,

libeg, mint a habon hencegő kis csónak,
melyet a hullámok a mélybe gyászolnak,

édesded, nyájas és tapad a sok szóhoz,
mint a hegyről eső a kezét fogóhoz.

Figyelné a bimbót, mi az ölét zárja,
ha a nap sugarát rövidebbnek látja!

Szószátyárt hallgató leteszi poharát,
betelik a lével, nem issza az alját.

Ki a boldogságról szüntelenül fecseg,
veszti a zamatát, a méze lepereg;
a vízbe dobott kő is csobbanást hallat,
ám a folyó mélye a titkokról hallgat,

őrzi a csodákat, nem fecsérli széjjel,
megtörné a fényét, vinné árral-széllel.

Ha boldogság érint - ne beszéljél róla,
nagy bölcsesség ez már örök idők óta;

egy szó kevés lenne, az ezer sem elég,
mérd a mindenséggel, az éppen csak elég!

Ámor szépségének a kíváncsiság árt,
megsérül szentélye, felejti a zsoltárt!

                Filo-csibi