Ha majd egyszer...

Ha majd egyszer lelked

kitör magányod börtönéből,

ha majd egyszer megérzed

a szabad levegő illatát,

most kell felállni,

futni a szélben,

múltad magad mögött hagyni,

a bánatot, könnyet

szétszórni a szélben.

Futni a jövő felé,

már látod az oázist,

hűsítő cseppjei Téged várnak.

Tovatűnik minden,

mi súlyként húzta lábad.

A nap beragyogja arcod,

már tudod, miért, kiért mész.

Érzed, hogy odaérsz,

a boldogság vár!

Fodor Miklós (hifimiki)

2010., november 25. szombat