A lassan ölő kínhalál talán az lehet,
amit a szívedben mélyében fájva rejtegetsz.
Amiről nem beszélsz, amiről hallgatsz,
ne hogy szabad utat törj a fogolygondolatnak.
Mikor szavak nélkül sírsz el minden bánatot,
ami lelkedben vér és könny-nyomot hagyott,
egy egész élet morzsálódik szálló porszemekre,
mit temetői szél fúj a messzi végtelenbe.
Mert az a fájdalom, amiről sohasem beszélsz,
felhörgő mellkasod feszíti majd szét,
hogy benne dobbant szívverésed lassult üteme
örök csendet hozzon a néma évekre.
S ha majd örök csendbe ájul halkult szívverésed,
lelked is megsebzett néma szívverész lesz,
mert pille súlyát átzúzza az-az ólomnehéz bánat
mely rabtartója volt a szó kimondásának.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése