Búcsú

Egy összetört falevél
mit nem éget a Nap,
langyos eső nem simogat
könnyű testtel földet ér
s majd elfújja az őszi szél,
betakarja az avarba
ott lesz végre nyugta,
A többi levél noszogatja:
de ő nem hallgat szóra,
menj már ki a fa alá,
nyugtod lesz a sártól,
a fa törzse megvéd
pár percig még itt a fény,
eső permetez rád
meglátod a szivárványt,
színei átölelnek
búcsúd egy pillanat lesz,
ne félj már nem fáj az élet
könnyű leszel,
a szél szárnyára vesz
ahol még nem jártál,
viszontlátunk
jövőre tán.
 

Fodor Miklós (hifimiki)