Ha kortyolva iszom, bódít és varázsol,
poharak sorával nő a szomjúságom,
telhetetlen, mint a feneketlen teknő,
kínzó a fájdalma, tűzvillám és mennykő,
bolondját járatja, ha úgy tetszik neki,
őfelség azt teszi, miben kedvét leli.
Rabszolga őnála, ki nélküle király,
a béklyó hatalmát lelkemen köti át.
Guzsalyán aranyszál, masnija gyöngyökből,
bársonyos selyemmel töröl le könnyekből,
gigászi fájdalma megannyi vágyparázs,
nélküle a világ vértelen hervadás,
tömlöce csillogó palota, mámorágy;
szeretni bolondul isteni adomány.
Szerelem őfelség lábadnál heverek,
ahogyan szeretnéd, én is úgy szeretek!
Filo-csibi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése