Kétségek, kétségek, jaj, erős kezetek
markolja, szorítja gyengülő szívemet. -
Fuldoklik ó, szegény, teret keres, teret,
bárcsak lennétek ti jók hozzá, kegyesek!
.....
Fullánk-ajándékod bőrszövetet gyilkol,
redő ráncát rágva húsba, vérbe piszkol; -
kínba zuhant testben a tudat bó-biskol...
az értelem előtt mindent bölcsen titkol.
.....
Szánalmas érzelmem állj, poharam betelt!
A Mindenségemben szilánkodat megleld. -
Húzd belőle mérged, türelmét ne hergeld,
s kibuggyanó vérem legyen majd ünnepelt.
(2015. március közepén)
Lambrozett Éva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése