Gondolat-foszlány furcsa memoár:
édes illatok, báj-pirkadat,
lyukat növeszt az úszó időár,
visszanézve csak egy pillanat.
Törött a tükröm – nézek avultból,
peregjen a film a legszebbel,
piros káprázat derengj a múltból;
ringóléptű lány ékkő szemmel.
Hideg habtaréj szorongva nyüzsög,
hűlő vizekbe bukik a fény,
sötét árnyékot messze kerülöm,
ám csüng már az est, a nap alél.
Fuvalom ringat, fenn a holdkaréj,
fakó álomban fakó könnyek;
csodás életből jött fény halvány kép,
talán így a jobb, talán könnyebb!
Filo-csibi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése