Vendége voltam én átoknak, üdvnek,
vajúdó lelkek sírását hallgattam,
lángot szítottam minden akaratban,
s a szerelmesek hű szívükre tűztek.
Voltam vágyhamu, eleven zsarátnok,
ajkakon friss íz, pogány öröm, erény,
bölccsé romlott szem, mély alázat, remény,
lélekfény voltam, de senki se látott.
VÖRÖS LILIOM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése