Arany poharamban a méregital
a szerelem méze, áfonyája;
dúlt lelkem kertjének a virágival
keserű csalódás dalfoszlánya.
Keserűség-tövis áldozatra vár:
emésztő sóvárgást, könnyes sóhajt,
tépném ki tövestől, hogy elmúlna már,
de fakul a hitem, fáradt bú hajt.
Filo-csibi
2015. 03 .14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése