Ha már sérült tudatommal
nem emlékezem,
ki ölelt, ki csókolt sok-sok éjjelen,
ne kérdezz semmit,
csak nézz rám kedvesem,
de oly értőn, oly szelíden,
hogy pillantásodban
én is megleljem mindazt
amit beteg énem már
emlék nélkül hagy.
Tudom, ha meglátom szemedben
a könnycseppcsillogást,
már nem lesz kétséges,
a hová tartozás,
hisz a szív mindig felismeri
azokat a szemfény-jeleket,
amelyek könnycseppekben születnek,
és abban halnak meg.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése