Néha visszaforgatom az időt, és meg is állítom,
ilyenkor újra éled bennem varázsvilágom.
Újra él anyám, nagymamám és nagypapám,
s minden-minden, ami már hervadásban jár.
Mikor visszapereg múltam, más ember leszek,
színesebbnek látom az éveket, s az életet.
Ilyenkor hiszem, hogy az a sok-sok boldog perc
velem jön, ha majd a lelkem útra kelt.
Mennyi emlék ringatgat így alkony idején,
s mennyi mosoly marad szívem rejtekén,
mely akkor tör felszínre, ha néhány sárgult kép,
szemembe tükrözi az élet szépségét.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése