csukott
szemmel járok...eleinte csetlőn botladoztam a holnapok határán, mert nem
akartam látni, ahogy nem vagy mellettem. Mára megtanultam magamba fordult
tekintettel élni, mert odabent örökké megmaradsz nekem és ott el(ő)jöhetsz újra...meg
újra (...ha már elviselhetetlen...)
Moha
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése