Ha majd egy napon
jégvirágba rajzolod a nevem,
s lelked a rajzba emléket lehel,
gondolj fiam arra,
hiába elérhetetlen távolságú
a csillagok nyoma,
amíg szívedben ritmust ver
szívem ritmusa,
nincs az a messzeség,
ahonnan nem jöhetne vissza
az,
kinek nevét
jégvirágos könnyek
harmatcseppje
sírja.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése