Félek tőled. Erősebb vagy a Sorsnál.
Ó, hányszor odarogytam küszöbödre,
hányszor intettem szívemet a csöndre,
mert amint vágyni mertem, megtiportál.
S lelkem esengve beért a semmivel.
Hisz amint égett pokolbeli máglyán
egy földöntúli, szent csodára várván,
arcodon virult a győzedelmi jel.
S én mégis akarlak, te Veszedelem.
Magához édesget, csábít a mélység,
tudom, hogy lezuhanok... egy lépés még,
s én belehalok. De te zuhansz velem.
VÖRÖS LILIOM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése