Halkan szólok most, figyelj egy kicsit,
hogy elmondhassam azt, ami szívemben rejlik,
és meghallgatást lelhessen minden egyes szó,
ami könnyek nélkül ki nem mondható.
Halkan szólok most, hogy ne törjön a csend,
ami oly nagyon, oly fájón feszít idebenn,
mint az a bánat, amit majd magunkkal viszünk
oda, ahol soha többé nem beszélhetünk.
Halkan szólok most, és visszafogottan,
ne fájja lelkünket, mi a szóban benne van,
s ne sértse meg valósága a magunk igazát,
hisz az igazság az útvesztőkön sosem vezet át.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése