Szeretem az erdőt járni, mikor a forró nyári nap
fénysugárral öleli át a levélágakat,
és harmatcseppes gyöngyeit szivárványba fonja,
hogy ékként ragyogjon minden vízcsepp rajta.
Szeretem az erdőt járni, mikor a kelő pirkadat
ébredésre szólítja a kismadarakat,
és hajnalpírral színezi azokat az odvas törzsű fákat,
amelyekben boldog mókusok tanyáznak.
Szeretem az erdő puha pázsitjának titkos rejtekét,
amiben még ott él a gyermeki varázslat,
az, amely csodálattal tölti meg alkony-korom idejét,
hisz a természet az, mely örök fiatalnak láttat.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése