Ásít a nyári éjvilág hangtalan,
fátyolos csillagörvénye fagy
az idő fáradt múltjába. Halkan
simul nyugalomba a fűselyem,
kezemmel elérném a végtelent.
Tomboló denevérek rajzanak,
milliónyi rovar után kutatva.
Szent János bogarak világító
fénygömbökként izzanak. Ősi
dalt suttog a szellő, velem vagy.
Ezüstszövetszerű tested csillog,
akár a Hold, angyali mosolyod.
Mennyi mindent akartam még
elmondani neked, kezem feléd
nyújtom, és az arcod elfoszlik.
Suzan
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése