Szépnek kellene látni az életet,
de hogyan, ha mindig elmegy valaki,
akit szerettünk, s aki szeretett.
S mikor elmennek, kiket szerettünk,
csak sírunk, és csak könnyezünk,
mert fáj, hogy elveszett mindaz,
miből értelmet nyertünk.
Tudom,
lehetne az élet egy szép mesevilág,
ha nem hagyna itt minket,
sok kedves jó barát,
és nem hagyna itt az sem, ki évtizedekig
velünk rótta sorsútjaink rögös köveit.
De a halál ellen nincs mit tenni,
el kell viselni,
hogy egy idő után magunk fogunk
az úton lépdelni,
s csak a remény marad arra meg,
hogy egyszer majd
talán
mi is átléphetünk
a mennyek kapuján.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése