Tetten
értelek, ahogy átosontál nyitott ajtóimon, benyitottál a rejtett szobák
hitehagyott magányába...láttam szemedben az ellobbanó idők visszaemlékezését,
majd elrohanó árnyadtól elaludtak termem lélekgyertyái...a nap első sugarai
megkövesítették bennem éjjeli látogatásod izzó nyomait. Csak így lehettél
mindörökké enyém.
Moha
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése