Térdre rogyva vers zenével

Ha még egyszer láthatnálak anyám,
térdre rogynék előtted, és bocsánatod kérném,
mert ezer és ezer vétket követtem el ellened,
ami csak fájdalmat okozott életutad végén.

Rózsákat kellett volna lábad elé szórnom,
elmondani azt, hogy e nagy-nagy világegyetem,
nélküled csak mélyre ásott, fénynélküli gödör,
mely hiányodtól telesírt könnyeket terem.

Engednem kellett volna „a holnap is lesz napból”,
és szerényen meghajolni a vén idő előtt.
Rájönni, mennyivel is másabb megölelni téged,
mint zokogással szóra bírni a néma temetőt.